Cím | |
„… mert azt megtanultuk, hogyan szerezzünk meg valamit, de azt nem, vajon mit tegyünk, ha elveszítjük azt…” - (J. W. James-R. Friedman)
Veszteségeink átélését követően a lelki folyamatok érzelmi reakciókat indítanak el, melyet gyásznak nevezünk. Szeretteink halála, a válás, életünk jelentős fordulatai és minden érzelmi kötődéssel bíró kapcsolatunk elvesztése esetén ez a természetes és ellentmondásokkal teli, intenzív érzelmi reakció indul el, melyet nagyon nehéz egyedül megérteni, feldolgozni. A Gyászfeldolgozás Módszer Specialistájaként egy cselekvés-programon alapuló módszer elsajátításában tudok segíteni, melyet John W. James és Russel Friedman dolgozott ki és hatékony segítséget nyújtott az elmúlt 30++ évben többszázezer embernek.
A gyász egy különösen intenzív, erőteljes érzelem, mely letaglóz, megrendít bennünket. Mindannyiunk számára szinte törvényszerűen bizonyos, hogy valamilyen formában szembe kell néznünk ezzel az intenzív érzelemmel. Ennek ellenére az iskolai oktatásban még nyomait sem fedezhetjük fel, hogy valamilyen felkészítést kapnánk ilyen szempontból a nagybetűs életünkre.
A gyász megélésének vannak általános érzelmi vonatkozású szakaszai, de mindannyian különbözően, saját egyedi módon haladunk ezen az úton. Fontos tudnunk, hogy nincsen jó és rossz út, mint ahogy nem létezhet előre elrendelt időtartam, mialatt képesek vagyunk elrendezni, átalakítani magunkban és körülöttünk az új módszereket, szokásokat és erőviszonyokat. A gyász okozhat olyan szélsőséges megnyilvánulási formákat, melyeket előtte sosem tapasztaltunk. Lehetünk mérgesek, érezhetjük magunkat lebénítva és a későbbiekben is visszaránthat bennünket egy szomorú esemény ebbe az érzelmi hullámvasútba. Ezeket a számunkra teljesen új és ismeretlen érzelmeket meg kell tanulnunk kezelni, irányítani, átalakítani és új módszereket, szokásokat kialakítani. Az idő önmagában nem segít, csakis cselekvésen keresztül tudjuk elindítani az új folyamatokat. A legnehezebb időszakokban is fontos, hogy türelmesek legyünk magunkhoz és tudatosan figyeljünk az alapvető szükségleteink kielégítésére, hiszen ilyenkor sokan sem szomjúságot, sem éhséget nem éreznek.
Az egyetlen gyermekem, a 19 éves fiam tragikus halála után romokban hevertem, úgy éreztem ketté tört az életem. Céltalanul járkáltam fel-alá, semmi sem érdekelt. A gyász minden fázisát és érzelmi mélységeit tapasztaltam meg. A depressziós időszak legmélyebb pontján értettem meg, hogy térhetünk rá az öngyilkosság felé vezető útra és milyen fontos ilyenkor a külső segítség. A jóga és meditáció mindennapi gyakorlása mellett számos különböző terápián vettem részt, könyveket, történeteket olvastam gyászesetekkel kapcsolatosan, csatlakoztam egy támogató csoporthoz miközben családomtól és barátoktól is rengeteg segítséget kaptam. Fontos, hogy merjünk segítséget kérni mielőtt teljesen kicsúszik a lábunk alól a talaj. A mély érzelmi viharokat nyomasztó egyedül megélni. Segítséggel könnyebb elindítani a bennünket ért veszteség vagy gyász feldolgozásának folyamatát. A megértő támogatás erőt és útmutatást ad, hogy újra megtaláljuk a belső lángot.
A terápiás folyamat során megtanulsz lecsendesedni és mélyebben figyelni a tested-lelked jelzéseire. Az irányított feladatok segítenek rávilágítani és feltérképezni az érzelmi blokkjaidat. Együtt haladunk, és a támogató irányításom végig-vezet a megértésen és elfogadáson keresztül a gyógyulás, az újjáéledés fázisához.