Gyász- és veszteségfeldolgozás
„… mert azt megtanultuk, hogyan szerezzünk meg valamit, de azt nem, vajon mit tegyünk, ha elveszítjük azt…” - (J. W. James-R. Friedman)

gyaszfeldolgozas_specialista.jpgVeszteségeink átélését követően a lelki folyamatok érzelmi reakciókat indítanak el, melyet gyásznak nevezünk. Szeretteink halála, a válás, életünk jelentős fordulatai és minden érzelmi kötődéssel bíró kapcsolatunk elvesztése esetén ez a természetes és ellentmondásokkal teli, intenzív érzelmi reakció indul el, melyet nagyon nehéz egyedül megérteni, feldolgozni. A Gyászfeldolgozás Módszer Specialistájaként egy cselekvés-programon alapuló módszer elsajátításában tudok segíteni, melyet John W. James és Russel Friedman dolgozottki és hatékony segítséget nyújtott az elmúlt 30 évben többszázezer embernek.

A gyász egy különösen intenzív, erőteljes érzelem, mely letaglóz, megrendít bennünket. Mindannyiunk számára szinte törvényszerűen bizonyos, hogy valamilyen formában szembe kell néznünk ezzel az intenzív érzelemmel. Ennek ellenére az iskolai oktatásban még nyomait sem fedezhetjük fel, hogy valamilyen felkészítést kapnánk ilyen szempontból a nagybetűs életünkre.
A gyász megélésének vannak általános érzelmi vonatkozású szakaszai, de mindannyian különbözően, saját egyedi módon haladunk ezen az úton. Fontos tudnunk hogy nincsen jó és rossz út, mint ahogy nem létezhet előre elrendelt időtartam, mialatt képesek vagyunk elrendezni, átalakítani magunkban és körülöttünk az új módszereket, szokásokat és erőviszonyokat. A gyász okozhat olyan szélsőséges megnyilvánulási formákat, melyeket előtte sosem tapasztaltunk. Lehetünk mérgesek, érezhetjük magunkat lebénítva és a későbbiekben is visszaránthat bennünket egy szomorú esemény ebbe az érzelmi hullámvasútba. Ezeket a számunkra teljesen új és ismeretlen érzelmeket meg kell tanulnunk kezelni, irányítani, átalakítani és új módszereket, szokásokat kialakítani. Az idő önmagában nem segít, csakis cselekvésen keresztül tudjuk elindítani az új folyamatokat. A legnehezebb időszakokban is fontos hogy türelmesek legyünk magunkhoz és tudatosan figyeljünk az alapvető szükségleteink kielégítésére, hiszen ilyenkor sokan sem szomjúságot, sem éhséget nem éreznek.
Az egyetlen gyermekem, a 19 éves fiam tragikus halála után romokban hevertem, úgy éreztem ketté tört az életem. Céltalanul járkáltam fel-alá, semmi sem érdekelt. A gyász minden fázisát és érzelmi mélységeit tapasztaltam meg. A depressziós időszak legmélyebb pontján értettem meg, hogy milyen könnyen, szinte észrevétlenül találhatjuk magunkat az öngyilkosság felé vezető úton és milyen fontos ilyenkor a külső segítség. A jóga és meditáció mindennapi gyakorlása mellett számos különböző terápián vettem részt, könyveket, történeteket olvastam gyászesetekkel kapcsolatosan, csatlakoztam egy támogató csoporthoz miközben családomtól és barátoktól is rengeteg segítséget kaptam. Fontos hogy merjünk segítséget kérni mielőtt teljesen kicsúszik a lábunk alól a talaj. A mély érzelmi viharokat nyomasztó egyedül megélni de feldolgozni talán még nehezebb.

Kapcsolat

tablet
mobil